Az előbbi posztban (Mi az a passzívház?) leírt alapelvek (1. jó minőségű nyílászárók, 2. jó hőszigetelő képességű szerkezetek, 3. hőhídmentes kialakítás, 4. légtömörség, 5. hővisszanyerős szellőztetés) ismertek a mai, ’hagyományos’ építészet fegyvertárából is. Ezek önmagukban nem különleges dolgok.
Amiktől ezek egy passzívházban mégis minőségi többletet hoznak létre az az, hogy ezeket a már ismert megoldásokat tudatosan, műszakilag a ma megszokottaknál sokkal fegyelmezettebb módon, összefüggésében vizsgálva használjuk fel. A passzívházakat ez a fajta komplex gondolkodás emeli ki a mai, hagyományos épületek közül.
A bejegyzés címében található kérdésben természetesen ott bujkál a válasz is. Egyértelműen nem ördöngösség. A passzívház nem egy, a hétköznapi valóságtól elrugaszkodott high-tech sziporka, sokkal inkább egy racionális megoldás, egy műszaki, gazdaságossági optimum.
Ajánlott bejegyzés: Ezért annyi, amennyi!
Persze ezen ésszerű szempontok mellett (amikről még bőségesen lesz szó a későbbiekben) ne feledkezzünk meg egyéb hozadékokról sem, mint pl. az energiatakarékosság, vagy a hőmérsékleti és levegőminőségi komfort, amit ezek az épületek nyújtani tudnak.
Egy dolog azonban mindenképpen biztos. Egy ilyen épület létrehozása a résztvevőktől - az építtetőtől kezdve a tervező(kö)n át a kivitelező(k)ig - több odafigyelést kíván.
Ezek után természetesen felvetődik a kérdés, ha a fenti alapelveket betartjuk, automatikusan mondhatjuk-e, hogy az épületünk passzívház? Nem, sajnos ez önmagában nem elég. A fent vázolt elvek, a passzívházak kialakításának alapjai, de alkalmazásuk is csak eszköz a kezünkben, biztosítékot ezek önmagukban nem jelentenek. Ha a fentiek szerint készül el az épületünk, abban azért biztosak lehetünk, hogy jó úton haladunk. Az épület (fűtési) energiaszükségletét sikeresen csökkentettük (magyarországi terminológiával élve alacsony energiás házunk van), de ahhoz, hogy a nemzetközileg elfogadott PH standardokat elérhessük, még további finomításokra van szükség. (Hogy erre szükség van-e vagy sem, arról szól a Kell plecsni vagy nem kell plecsni? c. bejegyzés.) Matematikai hasonlattal éve, az előző posztban taglalt elvek betartása szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy passzívházunk legyen.
Mitől válik egy épület passzívházzá?
Két fontos alapelv következetes betartásától. A hőveszteségek csökkentésétől és a hőnyereségek növelésétől.
A hőveszteségek csökkentése a hőszigetelt és légtömör épületburok, valamint a hővisszanyerős szellőztető berendezés feladata, míg a hőnyereségek növelése elsősorban a napsugárzás (szoláris nyereségek) passzív hasznosulásán múlik.
A dolog megértése valójában nagyon egyszerű. A példa kedvéért képzeljünk magunk elé egy síelőt, aki azért, hogy a hőveszteségeit csökkentse jó lég- és hő zárással bíró kabátot, anorákot vesz fel. Ha a kabát pl. lukacsos lenne (nem kellően légtömör), vagy valahol a bélés elvékonyodna, megszakadna (hőhíd) a kísérleti alanyunk hamarább átfázna. Ellenben ha kisüt a nap és melegíti az arcunkat, lényegesen hamarább átmelegszünk (szoláris nyereség). A passzívházak is valahogy így biztosítják a hőháztartásukat, azzal a kiegészítéssel, hogy nekik még hővisszanyerős szellőztetésük is van.
Azért nagyon nagy hidegben már lehet, hogy ez sem elég, ekkor szükség lehet a fűthető talpbetétre (analógia – passzívház kiegészítő fűtése.)
Mindezekkel természetesen a továbbiakban még részletesen foglalkozni fogunk, de következőkben először is lássuk, hogy mik azok a paraméterek, amiket el kell érnünk, mi az, amit az épületnek tudnia kell ahhoz, hogy passzívháznak nevezhessük. A következő bejegyzések ezekkel a kérdésekkel a passzívház követelemények bemutatásával foglalkoznak.
Ha tetszett a poszt csatlakozz a blog Facebook csoportjához!
Több hír, több érdekesség a témában!
A felső kép M. C. Escher: Relativity (1953) c. litográfiája.
