A passzívház szintet el nem érő, de energiahatékonyságra törekvő épületeket magyarországi terminológiával alacsony energiás épületeknek nevezzük. Mi a különbség ezek, illetve a már megismert passzívházak között?

Ez egy érdekes pont. Két nehezen összemérhető dolgot hasonlítunk össze. A passzívház esetében a követelmények ismertek, míg az alacsony energiás épület, mint fogalom sem műszakilag, sem tartalmilag nem meghatározott. AEH általában a passzívház elvek részbeni figyelembevételével de a PH követelményektől erőteljesen elmaradó (15 helyett 35-50 kWh/(m²év) fűtési hőigénnyel rendelkező épületeket jelenti. A fő eltérést általában a két legköltségesebb elemnek, a hővisszanyerős szellőztető rendszernek és/vagy a minőségi, a standardokat minden paraméterében elérő nyílászáróknak a megspórolása jelenti.

Az első esetben, mikor a szellőztető rendszert hagyjuk el általánosságban a fő eltérés értelemszerűen a szellőztetési koncepcióban van. Mint korábban láttuk légtömör épület esetében a lökésszerű ablakos szellőztetés nem elegendő a légkomfort fenntartásához. Amennyiben nem kívánunk gépi szellőztetést alkalmazni, akkor az lenne a cél, hogy kellően ’tömörtelen’ épületet építsünk úgy, hogy a légcsere normál körülmények között (szélcsendes tavaszi/őszi nap) pont elegendő legyen. Ekkor azonban kritikus időjárási körülmények mellett, nagy hőmérsékleti és nyomáskülönbség esetén (pl. téli szeles nap) a légcsere akár a szükséges érték 10-13 (!) szorosa is lehet. Ez viszont már huzat érzetet, lakáson belüli erőteljes hőmérsékleti aszimmetriát és túl száraz belső levegőt okoz. Valójában ez nem a megfelelő út.

Másik eltérés az alkalmazott ablakok minőségében képzelhető el. Alacsony energiás épületeknél, amennyiben a nyílászárók minőségén spórolnak elképzelhető, hogy téli időszakban azok felületi hőmérséklete több mint 3 fokkal lesz alacsonyabb, mint a helyiség levegője, és ez már a komfort érzet szempontjából nem elfogadható. Ilyen esetben mindig plusz hőleadó elhelyezése szükséges a nyílászárók alatt, hogy a lakásban biztosítani lehessen a termikus komfortot. Passzívházak esetében ezzel szemben nincs annak jelentősége, hogy az esetlegesen szükségek hőleadó felületeket a helyiségben hol és milyen módon helyezzük el, a kellemes komfort biztosításában ezek már nem játszanak szerepet. 

Gazdaságossági összehasonlításban megállapítható, hogy passzívházak a jelentősen alacsonyabb fűtési hőigényük okán, a szellőztetés miatt jelentkező plusz költségek - áram, karbantartás - figyelembevétele mellett is minimum 15-25 %-al olcsóbban üzemeltethetőek. Ennek tükrében számítással igazolható, hogy 15-20 éves távlatban egy passzív épület olcsóbb, mint egy annak megfelelő alacsony energiás épület.

A PHI korábban már idézett tanulmánya jól mutatja, hogy ha a beruházási és üzemeltetési költségeket összegezzük, az elvileg legkedvezőbb értéket valahol pont az alacsony energiás épületek (30-40 kWh/m2év fűtési hőigény) szintjénél kapjuk. Ami végül mégis a passzívházak javára billenti a mérleg nyelvét az az, hogy a követelményszint elérését követően a ház fűtési rendszerében jelentős beruházási költségcsökkentéssel járó egyszerűsítést érhetünk el. (Egy adott szint alatt, akár nincs is szükség a szellőztető levegő temperálásán felül plusz hőleadó felületekre, illetve amennyiben mégis, a fűtési rendszer a hőleadó felületek alacsony mennyisége és szabad elhelyezhetősége miatt olcsóbbodhat.) De persze egy ilyen összehasonlítás során se feledkezzünk meg a már itt is többször tárgyalt komfort paraméterekről (levegőminőség, hőkomfort), amelyek biztosítása csak a passzívház szint esetén garantált.

Ha tetszett a poszt csatlakozz a blog Facebook csoportjához!
Több hír, több érdekesség a témában!