Nincs tovább, lépni kell!
Szerencsére (de közben meg sajnos, hogy csak most) a klímavészhelyzet témája a globális felmelegedés veszélye és aktualitása berúgta az ajtót már itthon is. Talán az idei évben jutottunk el oda, hogy a kérdés stabilan fent van az átlagember és a meghatározó sajtóorgánumok radarján. Szinte alig telik el hét, vagy lassan már nap, hogy ne lenne napirenden.
Photo by Markus Spiske on Unsplash
Az önmagában derűlátásra ad(hatna) okot, hogy az emberek tájékozódni, beszélni tudnak róla. A dolog aktualitását, társadalmi súlyát mi sem mutatja jobban, mint az elmúlt pár nap egyik aktualitása, miszerint Magyarország kormánya - az európai úniós kötelezettség hatására, fű alatt - konzultációt indított a klímavédelem kérdéséről. Bár az ezzel foglalkozó netes kérdőívet a kormány közel egy hete indította, de a társadalmi konzultációnak nevezett eljárás tényét és elérhetőségét érdemben semmilyen módon nem reklámozta, hirdette. Szerencsére a kérdőívet a szakmai szervezetek majd a sajtó egy részének híradása után a lakosság is felfedezte. Ennek eredményeképpen az elmúlt pár napban gyakorlatilag meg sem lehetett nyitni az online sajtó és a közösségi média oldalait anélkül, hogy a hír szembe ne jöjjön. Ezeknek köszönhetően a rövid határidő végére - a minisztérium hivatalos közleménye szerint - 200 ezren ki is töltötték a nyomtatványt, ami az előzmények ismeretében óriási sikernek tekinthető.
Persze hosszú cikkeket lehetne írni a kormány cinikus hozzáállásáról ("A klímavédelmi konzultáció nem azért van, hogy a kormány megismerje az emberek véleményét") és az egész klímaváltozási ügy itthoni kezeléséről, de ezt a csontot meghagyom másoknak.
Jelen bejegyzés aktualitását a fenti előzmények és a - címben is jelzett - nap mint nap érkező újabb hírek
mint pl.
Rekordszintűre emelkedett a légköri szén-dioxid-koncentráció
mellett az adja, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának hétfői jelentése szerint lényegében kijelenthető, hogy
elveszítettük a klímaváltozás
elleni harcot!
A jelentésből kiderül, hogy a kormányoknak ötszörösére kellene növelniük kibocsátás csökkentési erőfeszítéseiket, ha teljesíteni akarnák az évszázad végére kitűzött - és a jelenlegi trendek mellett mind távolabbra kerülő - 1,5 fokos hőmérséklet emelkedési célt.
Az elmúlt évtizedben átlagosan évi 1.5 százalékkal nőtt az üvegházhatású gázkibocsátás, ami 3.2 Celsius fokos felmelegedést vetít előre a 21. század végére. (Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) éppen tavalyi jelentésében figyelmeztetett a másfél fok fölötti felmelegedés az emberre és az élővilágra nézve pusztító következményeire.)
A 1,5 fokos cél tartásához az elkövetkező 10 évben drasztikusan, globálisan évi 7,6 százalékkal kellene csökkenteni a kibocsátást, ami sajnos az eddigi érdemi intézkedések ismeretében gyakorlatilag lehetetlennek tűnik.
Központi elhatározás és akarat nélkül nagyon nehéz érdemi eredményeket elérni. És úgy látszik, hogy mifelénk ez az akarat nincs meg a politikában, azt valahogy ki kell 'kényszeríteni' a helyi és központi döntéshozókból. Ebben nagy lépés lehet a fokozódó érdeklődés mellett (aminek nyilvánvaló oka a probléma egyre növekvő nagysága) ha a véleményformálók a maguk eszközeivel, közérthető módon juttatják a fontos ügyek üzenetét a szélesebb közvéleményhez.
Nagy kedvencünk noÁr és idevágó, aktuális kiáltványa - Levegőt!
Emellett persze ne feledjük el, hogy mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy kevésbé terheljük a földet, hogy csökkentsük legalább saját magunk és szűkebb környezetünk széndioxid kibocsátását, ökológiai lábnyomát. Tengernyi kis lépést tehetünk, de a legfontosabb, hogy a közlekedési, energiafelhasználási és fogyasztói, vásárlói szokásainkat, tudatosságunkat fejlesszük!
És azért a blog eredeti témájától se szakadjunk el teljesen. Ha építkezünk, meglévő épületünket korszerűsítjük vagy felújítjuk akkor is jusson eszünkbe, hogy némi odafigyeléssel, egy ilyen beruházás kapcsán még nagyobb lépéseket tehetünk mindezek érdekében.
Ha csökkentjük az épület energiaigényét (fűtés, hűtés, stb) azzal nem 'csupán' a rezsinket faragjuk lejjebb, hanem az ehhez kapcsolódó széndioxid kibocsátást is.
Az épületek energiaigénye markánsan csökkenthető megfelelő vastagságú hőszigetelések beépítésével, jó minőségű nyílászárók használatával, hővisszanyerős szellőztetés kiépítésével és sok egyéb technikával. Ha az energiaigényt csökkentettük további jó eredményeket érhetünk el a megújuló energiaforrások használatával. Ezek közül manapság a legelterjedtebb a napelemek és kollektorok, valamint a hőszivattyús készülékek alkalmazása.
De építkezés, felújítás során nem csak az épület üzemeltetésén, hanem már a megvalósítás során, az építőanyag- és szerkezet választással is csökkenthetjük a környezetterhelést, az épület ökológiai lábnyomát. Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy az alkalmazott anyagoknak, szerkezeteknek az előállításához, helyszínre szállításához, beépítéséhez (és esetleg a majdani elbontásához) mennyi energiaigény társul, ebből levezethetően mennyi az adott anyag beépített CO2 tartalma.
Érdekes adalék, hogy míg egy beton, vasbeton szerkezet előállítása a cement és a betonvas gyártás magas energiaigénye miatt nagyon magas CO2 terheléssel jár, addig pl a beépített faszerkezetek - elsősorban az általuk megkötött CO2 miatt - ökológiai szempontból pozitív mérleggel rendelkeznek.
De hasonlóan lehet vizsgálni az eltérő hőszigetelő anyagok beépített CO2 terhelését is. Ilyen megközelítésből is találhatunk kedvezőbb és kevésbé jó megoldásokat. Azonban a beépített szigetelőanyag által elérhető energia-megtakarítás minden esetben olyan mértékű, légkörbe nem jutó károsanyag kibocsátás csökkentést jelent az üzemeltetés során, ami mellett ezen különbségek szinte elhanyagolhatóak.