és amit róla tudni érdemes
Mindennapi életünk során - amikor fűtjük a lakásunkat, mosakodunk, használjuk az autónkat, étkezünk - a természet erőforrásait használjuk fel, majd ezeket hulladékok formájában adjuk vissza környezetünknek. Mind az elfogyasztott javak megtermeléséhez, mind pedig a hulladékok semlegesítéséhez területre van szükség. Az ökológiai lábnyom ezt a területnagyságot fejezi ki. Viszonyíthatjuk személyre, településre, vállalkozásra, országra, vagy a Föld összes lakójára is.
Az ökológiai lábnyom fogalmát William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok alkották meg és dolgozták ki. Igény volt egy olyan alternatív mutatóra, amely kifejezi azt a hatást, amit fogyasztásunkkal, életmódunkkal gyakorolunk a Földre.
Az ökológiai lábnyom fontos fenntarthatósági indikátor. A lábnyom jellemzően az egy fő által elfoglalt területet, elfogyasztott energiát, élelmiszert, faanyagot stb. fejezi ki hektárban.
Az energiafogyasztás kifejezése területben két féle módszerrel is lehetséges. Vagy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése közben keletkező széndioxid elnyeléséhez szükséges területtel, vagy pedig a fosszilis energiaforrás helyettesítéséhez felhasznált biomassza megtermeléséhez igényelt terület nagyságával számolunk (pl. ha etanollal helyettesítenénk a benzint, az etanol előállításához mekkora területen kellene kukoricát termelnünk).
Ökológiai kapacitás
Környezeti terhelésünk, ökológiai lábnyomunk ismeretében tájékozódhatunk arról, hogy vajon terheléseink, hogyan viszonyulnak a lakóhelyünk, országunk ökológiai kapacitásához. Az ökológiai kapacitás kiszámításának bonyolult módszertana van.
A globális igazságosság érdekében ún. globális hektárban számol, és figyelembe veszi, hogy a különböző földterületek más-más termőképességgel rendelkeznek. Ha minden terület biokapacitását átlagoljuk, akkor ehhez képest a különböző földhasználatok más-más termőképességet adnak. Hogy hányszorosát, vagy hányad részét, ezt mutatja meg az ekvivalencia faktor. Például egy szántóföld 2,51-szer több produkciót ad, mint az összes terület termelési átlaga, míg egy legelő csak a felét. (Ekvivalencia faktorok: szántó 2,51; erdő 1,26; legelő 0,46; tenger/tó 0,37; beépített terület 2,51.) Ezen túl a különböző országok a termőhelyi adottságoknak, és művelési módoknak megfelelően más-más termelékenységgel rendelkeznek. Ezt küszöböli ki, az ún. átlagtermés faktor. Ebben az esetben a világ átlagtermését veszik egységnek, és ehhez viszonyítják egy-egy ország termésátlagait. Így Magyarországon 1,1-szer nagyobb az éves termésátlaga egy szántóföldnek, mint a világátlag, Zambiában csak 0,2%-a, míg Németországban pl. 2,2-szerese.
A föld országainak ökológiai lábnyoma. Forrás: wikipedia
Napjainkra az emberiség ökológiai lábnyoma 1,5 bolygó. Ekkora bolygóra lenne szükség, hogy tartósan biztosítsa erőforrásainkat, illetve elnyelje hulladékainkat. Ez azt is feltételezi, hogy bolygónk regenerálódásához egy év és hat hónap kellene. A jelenlegi tendenciák folytatódása esetén 2030-ra már két bolygóra lenne szükségünk. Abban az esetben pedig, ha mindenki felzárkózna a mai amerikai életszínvonalhoz - helyesebben pocsékolási szinthez - akkor négy és félre. A különböző térségek és országok között termelői és fogyasztói szokásaik szerint lehet különbséget tenni. Nyilván Afrika jelenti a legkisebb terhelést, és az Arab világ és Amerika a legnagyobbat, de Európa sincs lemaradva. Ázsia hordozza a legnagyobb veszélyt ebben a tekintetben, hiszen ott közel 3 milliárd ember kíván felzárkózni a fejlett világ szintjére, és ennyi embernek a még mérsékelten növekvő lábnyoma is hatalmas újabb terhelés bolygónk számára.
A túllövés
Az ökológiai lábnyom-számítások, és az ökológiai közgazdaságtan alaptétele szerint az emberi tevékenységek összessége a földi környezet egy alrendszerét képezi. Ebből következik, hogy a gazdaság méretét nem lehet a végtelenségig növelni, mert előbb-utóbb a növekedés a környezet korlátaiba ütközik.
Az emberiség létszámának növekedésével az egy főre jutó produktív földterület a század eleji öt hektárról 2003-ra 1,8 hektárra csökkent. Az egy emberre jutó átlagos ökológiai lábnyom viszont 2.2 hektárra növekedett, ami 0,4 hektárral meghaladta a rendelkezésre álló tényleges földterületet. (Az emberiség teljes ökológiai lábnyoma 14,1 milliárd hektár volt ebben az évben.) Az 1980-as évek vége óta egyfajta „túllövést” produkál az emberiség, mivel nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a Föld biológiai kapacitása. Tehát olyan ütemben használjuk a természet erőforrásait, amivel a természet regenerálódó képessége nem képes lépést tartani, így most már a természet által felhalmozott tőkét éljük fel.
A növekvő ökológiai lábnyom különböző komponensei eltérő mértékben változtak. Leggyorsabban a fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid kibocsátása növekedett: 1961 és 2003 között több, mint kilencszeresére.
Az ökológiai lábnyom fogalma gyakorta kerül kritikai kereszttűzbe. Bírálják használhatóságát, operativitását, kiszámításának módszereit. Hogy kiküszöböljék a hibákat, az ökológiai lábnyom -modelleket folyamatosan finomítják. Még így is az elemzések inkább tekintendőek jelzésértékűnek, mint a fenntarthatóság pontos mérőszámának. Az ökológiai lábnyom elsődleges célja emiatt leginkább az erőforrás takarékosság tudatosítása és a figyelem felkeltése.
Azt kérdezed, hogyan jön az a téma ide, a Holnapház blogra, ahol az épületek energiafogyasztásával, és annak csökkentési lehetőségeivel (például passzívházak) foglalkozunk? Hát pontosan így, hiszen a föld öko-kapacitására pont a folyamatosan növekvő energiafelhasználásunkkal tesszük az egyik legnagyobb terhet. Egy esetleges beruházási döntés (építés, felújítás) mellett fontos szempont lehet - és talán kellene is, hogy legyen - annak ökológiai szerepe is.
Képek forrásai: wikipedia, netsolhost.com, webdeveloppementdurable.com
Forrás: okoklikk.hu, greenfo.hu, okolabnyom.hu, felsofokon.hu, wikipedia.org, footprintnetwork.org
Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz Facebook csoportunkhoz!
Még több energia, még több tudatosság, még több építészet!
