Kaptam egy olvasói levelet, melyben a levélíró megosztotta velem, hogy „tudatos” életmódjának eddigi elemeihez milyen érdekes módon kapcsolódik a passzívház-koncepció. Megkértem, hogy fejtse ki bővebben a gondolatát, és járuljon hozzá a publikáláshoz, amit meg is tett. Külön köszönet mindezért!
Fogadjátok szeretettel a HOLNAPHÁZ első vendégposztját!
Egy átlagos városlakót jellemzően nem foglalkoztatja, hogy épített környezetét valakik előtte megépítették. Nemtörődöm természetességgel használja tágabb lakóterét, maximum halványan érzékel egy-egy szép homlokzatot, tudat alatt értékeli az utcakép harmóniáját, deprimálja a fény esetleges hiánya, ha pedig huzat van a nagyszobájában, akkor feljebb tekeri a fűtést… De hogy mindez a felhasználói igény hogyan áll össze építészeti koncepcióvá, annak titkait örömmel hagyja az építész-szakmára.
Én sem vagyok ezzel nagyon másképp. Amikor viszont a passzívház-koncepcióról esik szó, akkor további húrok is megpendülnek felhasználói véglény-lelkemben. Tudom, hogy a Föld energiái végesek, ezért (is) járok biciklivel – minden milliméter számít. Tudom, hogy az vagyok, amit megeszem, ezért igyekszem főleg olyan táplálékot magamhoz venni, amitől valóban „épülök”. Tudom, hogy a test egy fantasztikus eszköze a tökéletesedésnek, ezért (is) jógázom. Tudom, hogy amit megvásárolok, arra valóban van-e szükségem, vagy csak shoppingolni akartam (volna). Tudom, hogy ha elpusztítjuk az erdőből a fákat, akkor egy idő után már nem nőnek újak…
De az energia-tudatosság, az egészség-tudatosság, a test-tudatosság, a tudatos vásárlói attitűd, vagy a környezettudatosság mind csak egy-egy szelete annak az általános, átfogó, állandó tudatosságnak, ami – megléte esetén – az emberiséget viszi előre a saját evolúciójának útján. És feltételezem, hogy még egy csomó eleme van, amit nem ismerek.
Ott van például
az épített környezet iránti még fokozottabb tudatosság. A HOLNAPHÁZ olvasgatása közben kezdenek lepotyogni azok a húszfilléresek is, hogy mekkora hatással lehet rám a levegő minősége, vagy hogy milyen környezeti ártalmakat csökkenthet drasztikusan egy műszakilag is megfelelően átgondolt lakótömb működése. Főleg nagyban. Ami mindig kicsiben kezdődik.
Kezd kialakulni az a meggyőződésem, hogy ha már elzárom a csapot fogmosás közben, hogy ne pazaroljam a vizet, ha már szelektíven gyűjtöm a hulladékot, vagy ha esetleg etikus bankot választok a pénzügyeim tudatosabb kezelésére – akkor az építészeti tudatosság is csak egy következő lépés, épp ugyanezen az úton. Sok ismerősöm lelkesedik a vályog-építészet iránt, sőt, olyanok is vannak, akik ökofaluba szerveződnek, önfenntartással kísérletezni. De amíg „normál” városlakó vagyok, és csak annyit választhatok meg, hogy milyen épületben lakjak, vagy akár csak azt, hogy milyen építőanyagokat választok egy mini-felújításhoz, milyen nyílászárókat építek be a régiek helyett, addig az egyetlen reális távlat a passzívház szemlélet elsajátítása. Ezért tartom nagyon fontosnak a HOLNAPHÁZ blog munkáját.
Lehet, hogy én magam nem holnap állok neki saját házat építtetni, lehet, hogy egyelőre nincs komoly ráhatásom a műszaki sztenderdek meghatározására, főleg nem európai viszonylatban, de amit a fent leírt tudatosság-lépcsősoron megtehetek lépésenként, abban igenis már ma van felelősségem, és ennek a csigalépcsőnek fontos része a passzívház-építészetről szóló ismeretterjesztés.
Így tovább!:)
(szerző: 'levélíró')
Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!
Több hír, több érdekesség a témában!
