avagy Tévhitek helyett tények - 2. rész

Magyarországon a passzívházak illetve az energiatudatos építkezés témája egy furcsa, tévhitekkel terhelt terület. Az előbbi posztban elejtett fonalat újból felvéve lássuk, milyen egyéb tévhitek keringenek még a köztudatban.

 
#3 TÉVHIT:  ’A szellőztető rendszer a fertőzések melegágya, zaj és huzat van.’

TÉNY:  Megfelelően kialakított rendszer esetében mikroorganizmusok megtelepedése nem fordulhat elő. A készülékek működésének zajai a lakótérben nem érzékelhetőek. 

Mikroorganizmusok megtelepedése rosszul kialakított, páralecsapódásra alkalmas rendszerekben, helyeken képzelhető el. Az itt tárgyalt, a passzívházakban alkalmazott, friss levegővel működő berendezések nem hasonlíthatóak a hagyományos klímaberendezésekhez. Ezekben a berendezésekben nem keveredik a friss levegő az elhasznált levegővel. A hőcserélő betéten áthaladva csupán a lakótérből távozó levegő hőtartalma (illetve annak nagy része) kerül át a friss levegő ágába.

A szellőztető berendezések csöndesek, és általában központilag (gépészeti helyiség) kerülnek telepítésre. A légáramlás, illetve a helyiségek közötti áthallások kellemetlen zajhatásai hangtompító elemek beépítésével tökéletesen kiküszöbölhetőek.

A szellőztető rendszerből a friss levegő a lakótérbe általában a mennyezet alatt és kis sebességgel érkezik. Megfelelő idomok alkalmazásával a légáram terülése alakítható, megfelelő kialakítás mellett légáramlás a tartózkodási zónában egyáltalán nem érezhető.

  
#4 TÉVHIT: ’A vastag szigetelés miatt nem tud lélegezni a fal, a lakás bepenészesedik.’

TÉNY: A szerkezeten keresztül távozó pára (lélegző fal) mennyisége – hagyományos épületek esetében is - elenyésző. A jól hőszigetelt épületburok eredménye, hogy a falak belső felületei is meleg.

Penészedés ott jöhet létre, ahol a páralecsapódás feltételei hosszabb távon adottak. Páralecsapódáshoz – némileg leegyszerűsítve – hidegebb felületi hőmérséklet és/vagy magas levegő páratartalom szükséges. A jó hőszigetelés miatt a szigetelésen belüli szerkezetek hőmérséklete meleg, megközelíti a belső, fűtött tér hőmérsékletét. A levegő páratartalma a folyamatos szellőztetés mellett nem tud kritikus szintre növekedni, sőt az egyenletes szellőztetés a hagyományos épületekben elérhetőnél magasabb légkomfortot (egyenletes páratartalom, alacsony szennyezőanyag feldúsulás, por- és pollenmentes frisslevegő) biztosít a lakásban. A fentiek tükrében, egy passzívházban a páralecsapódás feltételei nem állnak elő, így penészképződés gyakorlatilag elképzelhetetlen.

(A képen a szicíliai - Unesco világörökség részét képező - Villa Romana padlómozaikjának egy 'bikinis' lányokat ábrázoló részlete látható.)

#5 TÉVHIT: ’Ha fázunk, nem fogunk tudni befűteni.’

TÉNY: Minden házban van fűtés, ugyanakkor a jól hőszigetelt épületburok miatt a lakótér belső hőmérséklete extrém körülmények mellett sem változik (pl. hűl le) gyorsan.

Újabb óriási félreértés, ugyanis minden passzívházban van valamilyen fűtési rendszer, még ha a hagyományos épületekhez képest lényegesen csökkentett mértékben is. A mi klímánkon nem elegendőek a passzív hőnyereségek (az ablakokon besugárzó napfény, ill. a használat során felszabaduló belső hő) az épületek kifűtésére. Ezzel együtt az extrém jó hőszigetelő képesség miatt az épület hővesztesége nagyon alacsony, az épület belső hőmérséklete nagyon lassan változik. Így még nagy hidegben és egy esetleges fűtésmentes helyzetben (pl. gázhiány) is csupán minimális mértékben hűl le az épület.

Ugyanakkor mivel általában a betervezett fűtési rendszer kis teljesítményű (hiszen nincs nagyobb teljesítményre szükség) hideg időszakban célszerű folyamatos temperálást alkalmazni. A rendszer sajátosságából adódóan például egy hosszabb elutazás vagy lakatlanság miatt áthűlt épület újbóli visszafűtése hosszabb időt vehet igénybe.

A tipikus tévhitek, illetve azok cáfolatainak befejező bejegyzését itt találod.

Ha tetszett a poszt csatlakozz a blog Facebook csoportjához!
Több hír, több érdekesség a témában!