A korábbi, ablakokkal foglalkozó bejegyzésben taglalt paraméterek az ablak kiválasztását segíthetik. Azonban eddig még nem beszéltünk az ablakok építészeti szempontjairól, melyek legalább ilyen fontos szereplői az energiatudatos épületek optimalizálásának.
A tájolás fontosságára most azért nem térek ki külön, mert erről volt már szó. De emlékeztetőül röviden annyit azért fontos tudni, hogy a déli homlokzati felületeken elhelyezett ablakok fűtési szezon alatti össz energiamérlege, megfelelő kialakítás mellett pozitív, vagyis a napsugárzás átengedésével több energiát hoznak be a lakásba, mint amennyi veszteségként távozik rajtuk keresztül.
Ajánlott bejegyzések: Tervezési elvek áttekintése és
Ablakok 1. rész avagy Mik az ismérvei a jó ablakoknak?
Ezen felül az építész feladata az optimális ablakosztás és üvegezési hányad meghatározása (ne legyen feleslegesen sok az osztás, a keret), hiszen a szoláris energia csak az üvegen keresztül jut be, így arányosan annál hatékonyabb, minél nagyobb a fajlagos üvegfelület.
Legalább ilyen fontos a megfelelő beépítési helyzet megtalálása. Nehézszerkezetű energiatudatos épületek és passzívházak esetében általános, javasolt megoldás az ablak beépítése a szigetelés síkjába, a falszerkezet elé. Ha lehetséges keretrászigetelést is alkalmazzunk, így biztosítva a hőhídmentes beépítést.
Az ilyen, illetve a hagyományos, megszokott - ablak a teherhordő falszerkezet külső síkjában - beépítés alkalmazása között jelentős fűtési hőigény eltérés (akár több kWh/m²év-nyi) is adódhat. A hőszigetelésbe történő, a passzívházaknál gyakorlatilag
standardként alkalmazott beépítés az építőipar által napjainkban megszokotthoz képest több gyengítő hatást -a kialakuló beépítési fugákon keresztül illetve a gyengébb légzárás miatt létrejövő hőveszteségek, a mélyebb káva miatti nagyobb árnyékhatás számlájára írható alacsonyabb szoláris nyereség - is kiküszöböl.
A jó ablakon és a korrekt beépítésen tehát nagyon sok múlik. Passzívházak esetében, az extrém módon lecsökkentett hőigény miatt - ha lehet - még több.
PH-ak esetében a hőigény csökkentése mellett a másik cél, a lakókomfort emelése. Az ablakoknak itt is fontos szerepük van.
A komfortérzetet főleg a környező elemek felületi hőmérséklete befolyásolja, és ezek közül is a legérzékenyebbek az nyílászárók. Mivel a különböző határoló szerkezeteink hőszigetelési értékei eltérőek (a falak lényegesen jobbak, mint pl az ablakfelületek), azok különböző mértékben hűlnek le. Így ezek a felületek eltérő hőmérsékletet sugároznak az ember felé, s ezt a jelenséget sugárzási hőmérsékleti aszimmetriának nevezzük. Amennyiben az a hőmérsékletkülönbség, ami a különböző határoló szerkezet felöl ér bennünket 4 foknál több, (termikusan) kellemetlenül érezzük magunkat. (Hagyományos épület és ablak esetében ez az érték hideg téli időben 5-6-7 fok is lehet, míg PH esetében ez az érték inkább a 2-3 fok magasságában van.)
A hőmérsékleti komfortra való törekvés során a sugárzási hőmérsékleti aszimmetria mellett a másik cél a légtér eltérő magasságaiban kialakuló hőmérsékleti különbségek kordában tartása. Az ember két hőmérséklet érzékelője (fej, lábfej) a 2 foknál nagyobb különbséget zavarónak érzi. Az ablakok alacsonyabb felületi hőmérséklete légmozgást idézhet elő (ablaknál lehül, leszáll, a szobában felmelegszik, a hátsó falnál felemelkedik) ami a fent leírt, a hőmérsékleti rétegek közötti kellemetlen különbségek kialakulásához vezethet. – Hagyományos épületek esetében, hogy kiküszöböljük ezeket a kellemetlen hatásokat, minden esetben a hőleadó felületeket (pl. radiátorokat) az ablakok alatt helyezzük el.
Számítások és a tapasztalatok is igazolják, hogy a passzívház követelményrendszer ablakok számára megfogalmazott értékeinek betartása mellett komfortveszteség nélkül le lehet mondani a nyílászárók alatti fűtőfelületről. Passzívházak és passzívház minőségű ablakok alkamazása esetén nem szükséges a fűtési hőleadókat az ablakok alá, azok közelébe helyezni. Az esetlegesen szükséges radiátorok a helyiség bármely pontján (akár pl a szoba bejárati ajtaja felett is) elhelyezhető.
Ezzel egy újabb jelentős minőségi előrelépés elött nyílik meg az út. Egyrészt ez a helyzet lehetőséget teremt a gépészeti rendszer újabb egyszerűsítésére, másrészt a lakóterek teljesértékű használata és szabadabb bútorozhatósága előtt is megnyílik az út.
Csak emlékeztetőül. A fenti kritériumokat azok az ablakok teljesítik, más szóval azok az ablakok érik el a passzívház szintet, amelyeknek a teljes ablakszerkezetre számított Uw értéke alacsonyabb, mint 0.80 W/m²K , és a beépítést követően (a beépítési hőhidak beleszámításával) sem haladja meg U ≤ 0.85 W/(m²K) a határértéket. (Az is elvárás az ilyen színvonalú ablakoknál, hogy a gyártó 2 tizedesjegy pontossággal adja meg az U értéket. Egy tizedes nagyságú hiba PH esetében akár 1m²-nyi külső falfelület hőveszteségével ér fel.)
Végezetül fontos még egy összefüggést megemlíteni. Passzívház kritériumrendszer alapvetően a fűtési energiaigényből indul ki, így a helyi klimatikus helyzet minden épület esetében figyelembe veendő. A tárgyalt követelmény értékek a közép európai klímaviszonyok mellet igazak. Rómában pl. elegendőek lehetnek a 2 rétegű hőszigetelt ablakok (Ug=1.20 W/m²K) is.
Az idézett tanulmány forrása: www.klimahaus-bayern.de
Ha tetszett a poszt csatlakozz a blog Facebook csoportjához!
Több hír, több érdekesség a témában!