A légkezelés - Miért kell kezelnünk a levegőt?

A közhiedelemmel ellentétben a belső levegőminőség nem passzívház-specifikus kérdés. Bármelyik hagyományos épületben nyílászárócsere után szembesülhetünk a nem elégséges szellőztetés problémáival (penészesedés, magas páratartalom, gázkészülék égéstermékének visszaáramlása).
Kardos Ferenc összefoglalója a legfontosabb alapkérdésekről.

Mi ennek az oka?

A hagyományos nyílászárók „beépített” szellőzéssel készültek, a záródó felületek közt nem volt gumitömítés, hanem csinos kis rések biztosították az oxigéndús friss levegőt a bentlakók életéhez. Ezt igyekszünk évek óta megszüntetni a jól menedzselt reklámkampányok hatására. Olyan reklámmal kevésbé találkozhattunk,amely felhívta volna a figyelmet arra, hogy egy felnőtt embernek óránként 20 m³ friss levegőre van szüksége nyugalmi állapotban.

Hagyományos ablakokkal rendelkező házban lakók átmenetileg megnyugodhatnak, náluk rendben van a légcsere.

Igen, de mekkora ennek a mértéke?

Mivel nehezen mérhető folyamatról beszélünk, támaszkodjunk a szakirodalmi adatokra. A szabadtérben lévő széljárás függvényében 2-3-szor cserélődik ki a teljes légtérfogat, amely egy 100  m²-es ház esetében 600-900 m³ frisslevegő beáramlását jelenti óránként.
De ez 30-75 fő részére elegendő friss levegő, és ha csak hárman laknak, ráadásul egész nap nincsen otthon senki?

Mibe is kerül ez a lakóknak?

A hazai telek átlaghőmérséklete 3°C, ha a lakásban 23°C-ot tartanak – huzatos lakásban ez nem is túl magas a jó közérzethez -, akkor átlagosan, a kisebb értékkel számolva is, 600 m³ 20 °C-os levegő hőtartalmát „dobjuk ki” óránként az ablakon, pontosabban az ablakréseken. Ennek pótlására egy gázkazán naponta 10 m³ földgázt fog felhasználni, egész télen összesen 1 800 m³-t – ezt hívják filtrációs hőveszteségnek. A fűtési energiafogyasztás másik (még nagyobb) része a transzmissziós (épületszerkezeti hővezetés) hőveszteség.

Nem lehetne a filtrációt valahogyan „kikapcsolni” vagy legalább szabályozni?

Hogyne lehetne!  Jól záródó nyílászárók, légtömör épület és egy hővisszanyerős szellőztető gép kell hozzá.

Befúvó anemosztát lakószoba falán illetve hővisszanyerős szellőztető gép

 
Erre mondják olykor a helytelenül informált érdeklődők, hogy nem akarnak „vastüdőben” élni. Sokan nem tudják, hogy egy korszerű irodaházban vagy egy hipermarketben hatalmas légkezelőgépek biztosítják a friss, előtemperált levegőt. Az autójából nem akarja senki kiszereltetni a klímát és a pollenszűrőt, hiszen sokak allergiája az autóban utazva tünetmentessé válik, arra az időre legalább, amíg utazik. Igaz, a gépkocsikban még nincs hővisszanyerés, de még megélhetjük, hogy ott is energiát akarunk majd megtakarítani.

A hővisszanyerős szellőztetőgép működéséről azt érdemes tudni, hogy az elhasznált levegőből annak „kidobása” előtt kivonja a hőenergiát, és a beszívott levegőt azzal előfűti (ez a téli üzem, nyáron ugyanezt teszi, csak fordított irányú a hőtranszport).
A jobb gépek hatásfoka (a hővisszanyerés hatékonysága) 80-99%, vagyis a beszívott friss levegő hőmérsékletével közel azonos lesz a kidobott levegő hőmérséklete. Tehát szinte nullára csökken a filtrációs veszteség (nyáron a filtrációs hőterhelés).

Hővisszanyerős szellőztetés működési elve

Akkor végül mi ebben a rossz?

Nyilvánvalóan semmi, hacsak nem a berendezés ára.
Néhányan a kidobott hőenergia visszanyerését a megújuló energia kategóriába sorolják, talán joggal.

Egy fontos kiegészítő egység szükséges még a légkezelő gép működéséhez. Ez is a kulcskérdések közé tartozik. Téli üzemben, nulla fok alatti beszívott levegő esetén szükséges egy előfűtés, ami a légkezelő hőcserélőjének eljegesedését akadályozza meg.

A fagyvédelem

Három gyakori megoldás létezik erre:

1. Elektromos árammal való előfűtés (hűteni nem tud nyári üzemben). Ez a legolcsóbb műszaki megoldás, az üzemeltetési költsége viszont rendkívül magas. Valljuk be, nem is illik egy passzívház szellemiségéhez.

2. Levegő/talaj hőcserélő, amely 50-80 méter hosszúságú, 1,5-2,5 méter mélyen a talaj szintje alatt elhelyezett 200-300 mm átmérőjű műanyagcső (a „deluxe” változat ezüst baktériummentesítő belső bevonattal). A friss levegő az épülettől távolabb elhelyezett (1-1,5 méter magas) beszívó tornyon keresztül jut a talajhőcserélőbe. Ennek a létesítése a legköltségesebb, de az üzemeltetési költsége gyakorlatilag nulla. A klasszikus passzívházak egyik alapeleme volt korábban, ma már ritkán alkalmazzák. Nyári üzemben előhűtési funkciót is ellát, de csak szimbolikus mértékű hűtési teljesítményt képes biztosítani. Életciklusa során szükséges tisztítása bonyolult mutatvány.

3. Talajkollektor vagy talajszonda, műanyag csőben áramoltatott fagyálló folyadék közvetítő közeggel (nem sólé, mint az sok helyütt tévesen olvasható), szivattyúval, és a beszívott levegő légcsatornájában elhelyezett kaloriferrel (mini radiátor, lamellás felületnöveléssel). A légbeszívó nyílás ilyenkor az épület oldalfalán kerül kialakításra. Telepítési költsége (gyári kalorifer egységgel együtt) közel azonos a levegő/talaj megoldáséval, üzemeltetés költsége van, de minimális. Egy 40 – 60 W-os szivattyú fogyasztásáról van szó, fagyos időben és kánikulai időszakban. Megfelelő méretezés esetén intenzívebb hűtőhatásra számíthatunk. A kalorifer tisztítása lényegesen egyszerűbb feladat, mint az előző megoldásnál a talajban lévő légcsatornáé.

Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz hozzánk a Facebook-on is! 

Még több energia, még több tudatosság, még több építészet.

Szöveg forrása: energiakulcs.hu
Képek forrása: kardoslabor.hu