Sorra jelennek meg a hazai piacon is az egyre újabb, energiahatékonyabb, az üregeket ilyen-olyan (hőszigetelő) anyaggal kitöltő falazóanyagok. Vissza-visszatérő hivatkozási pont, hogy ezek a falazóelemek már önmagukban is tudják (vagy akár némileg túl is teljesítik) az éppen aktuális energetikai előírásokat és - nem mellékesen - alkalmazásuk esetén megspórolható a kiegészítő hőszigetelések használata.
Szinte nincs is olyan termékismertető-, illetve marketing anyag, amely hangsúlyosan ki ne emelné ezen szerkezetek 'lélegző' képességének a hatékonyságát a réteges szerkezetekkel szemben.
Két részes mini cikksorozatban próbálunk mögé nézni ezeknek az állításoknak, hogy megismerhessük kicsit mélyebben a kérdés épületfizikai összetevőit és megvizsgálhassuk a valós működés eseteit is.
A mai, tudatos hozzáállás megköveteli mindannyiunktól, hogy az épített környezetünk ökologiai lábnyoma és az energiafelhasználásunk is mennél kisebb legyen. Nekünk a jelen éghajlati övben télen energiát kell bevinnünk a tartózkodási környezetünkbe, nyáron pedig a túlmelegedéstől kell megóvni magunkat. Tesszük mindezt annak érdekében, hogy a komfortérzetünk megfelelő legyen, azaz szervezetünk a lehető legkisebb energiaráfordítással tudjon a saját környezetéhez alkalmazkodni.
Ez részünkről azt jelenti, hogy megfelelő műszaki megoldásokat kell alkalmaznunk annak érdekében, hogy az egyszeri beruházás és az üzemeltetés ráfordítás igénye (nyilván nem csak a pénz, de köznyelvi értelemben erről van szó) a lehető legkisebb lehessen.
1) A lélegző szerkezet
Falszerkezetek ’lélegzése’ alatt általában annak páraáteresztő tulajdonságát szokták nevezni. Ennek fizikai alapja, hogy a belső és a külső terek között kialakuló nyomáskülönbség kiegyenlítődésre törekszik. A folyamat kétirányú lehet, hiszen míg télen (belül melegebb, kívül hidegebb) belül van nagyobb nyomás (a különbség 20-80 Pa, azaz nem sok, de van), addig nyáron elképzelhető, hogy fordított a helyzet (pl. klimatizált terek).
A nyomáskiegyenlítődés az év teljes időtartama alatt zajlik, mégpedig a legkisebb munkavégzést (ellenállást) jelentő helyeken. Ilyen helyek a szerkezeteket alkotó elemek, anyagok csatlakozási, kapcsolati pontjai és felületei. (Természetesen az ablakok csukott állapota esetén, hiszen nyitott ablak mellett ez lesz a legkisebb ellenállás iránya.) Azokon a helyeken, melyek "zártak", tömörek vagy annak tekinthetők (pl.: megfelelő vastagságú vakolt felület) ott az ellenállás és így a kiegyenlítődéshez szükséges munkavégzés is nagyságrendekkel nagyobb. Ebből adódóan ezeken a helyeken a kiegyenlítődés mértéke ELHANYAGOLHATÓAN kicsi, összességében kevesebb, mint 1%. A kiegyenlítődési (nedvességvándorlás) folyamat tehát, nagyon nagy mértékben (99%) a szerkezeteket alkotó elemek, anyagok csatlakozási, kapcsolati pontjai és felületei mentén történik.
Ez a fizikai tényszerűség alapjaiban kérdőjelezi meg - általános esetben - a lélegző falnak, mint fogalomnak és a köré felépült közhelynek az értelmét, jogosságát.
...de tegyük fel, hogy lélegző falszerkezet épül…fogadjuk el ezt a már köztudatba is átment formulát … nézzük meg, mi is történik ekkor? (A példában télen, amikor a kiegyenlítődés belülről kifelé történik.)
- A „lélegzés” biztosítása érdekében a határoló falszerkezet belső (meleg) oldali vakolati rétegét, azaz a légzárást biztosító szerkezetet el kell hagyni (ellenkező esetben a falszerkezet „lélegzése” a korábban már említett 1% mértéken belüli marad)
- A lélegző fal áll egyrészt porózus égetett agyag kamraszerkezetből, másrészt a kamraszerkezet KÖZÖTT - valamilyen hőszigetelésből, pl. - kőzetgyapotból.
- Ez a felépítés azt jelenti, hogy a kifelé irányuló páravándorlás legelőszőr a porózus kerámiával, majd ezen átjutva az ásványgyapottal találkozik, aminek a páradiffúziós ellenállása NAGYSÁGRENDEKKEL kisebb mint a kerámiáé… Ez eddig épületfizikailag helyes, hiszen a páravándorlás folyamatában teljesül az az ökölszabály, hogy kifelé haladva egyre kisebb páradiffúziós ellenállású anyag legyen.
- De ha ezt az elvet tartani akarjuk, akkor, amint átjutottunk egy agyag és egy ásványgyapot rétegen a következő réteg páradiffúziós ellenállása MÉG KISEBB kellene legyen, mint az ásványgyapoté. … azonban ez NEM teljesül…a következő réteg ISMÉT az agyag, aminek NAGYOBB a páradiffúziós ellenállása, mint a megelőző rétegé ... ez pedig HIBA és nem csupán elvi hiba… a 'páraelvezető' képesség csökkenéséből adódóan fizikai törvényszerűség, hogy párafeldúsulás, illetve ebből - és a szerkezeten belül kifele haladva értelemszerűen létrejövő hőmérséklet csökkenésből - adódóan KAPILLÁRIS KONDENZÁCIÓ jön létre … sőt a belső tér abszolút páratartalmától függően a falazóelemben lévő ásványgyapotban kondenzáció is létrejöhet (víz szabad formában) .
Meleg oldali légzárás biztosítása nélkül tehát BIZTOSAN kialakul a kapilláris kondenzáció és csak reménykedni lehet abban, hogy a fűtési szezon elmúltával ne gyűljön fel annyi nedvesség, ami ne tudna a nyári időszakban kiszáradni … és ha ki is szárad, azaz a laikus ebből nem vesz észre semmit, ez akkor is komoly szakmai hiba, hiszen az átnedvesedett szerkezet hővezetési tényezője töredéke annak, mint amennyi száraz állapotban lenne.
A fentiek alapján az ilyen falazóelemek esetében SZAKMAI HIBA a lélegző megnevezés.
Ilyen elemek alkalmazása esetén KÜLÖNÖSEN oda kell figyelni arra, hogy a nyomáskiegyenlítődés miatt létrejövő páravándorlás MÉG CSAK VÉLETLENÜL SE jusson a szerkezet közelébe! Egy ÚJ - gyártók által fejlesztett elem - esetében az lenne a helyes marketing, hogy a teljes körű szakmai adatok mellett (szakemberek számára közölt fizikai tulajdonságok) IGENIS közli a tisztelt gyártó azt is, hogy a falazóelem betervezésénél KÜLÖNÖS FIGYELEMMEL kell eljárni a lég- és párazárás tervezésekor … azaz esetünkben az ilyen új termékek megjelenésekor a gyártók által közölt igencsak hiányos műszaki adatok miatt erőteljes FÉLREVEZETÉSRŐL beszélhetünk.
AMÚGY meg: ha a külső határoló szerkezet (jelen esetben külső hőszigetelés és vakolat nélkül) „lélegzik”, akkor az épületbe bevitt, és pénzbe kerülő energiát szépen kukába dobja.
Erről szól a Légzárás fontossága c. korábbi bejegyzésünk
Műszaki és szakmai szempontból igenis azt kell biztosítani, hogy a szerkezeteket alkotó elemek, anyagok csatlakozási, kapcsolati pontjai és felületei a nyomáskülönbség kiegyenlítését (energiaveszteség) adott határon túl ne tegyék lehetővé, a homogén felületek pedig meleg oldali légzáró szerkezettel rendelkezzenek (pl.: 1,5 cm vakolat). Emellett azonban meg kell azt engedni, hogy a használó (maga az ember) eldönthesse, hogy a mérnökök által létrehozott "zárt" (szellőzéssel ellátott) rendszert feloldhassa bármikor és bármelyik pillanatban, azaz magyarul a szellőzőrendszert kiiktathassa, kinyithassa az ablakot, ha ahhoz van kedve, sőt akár napokig nyitva is tarthassa, tehát a pénzét úgy szórja vagy úgy óvja ahogy ő szeretné.
Pulai Sándor építész
Ez a cikk egy vendégbejegyzés ám gondolatmenetével, végkövetkeztetésével a Holnapház is teljes mértékben egyetért.
A cikknek még nincs vége, folytatása itt olvasható. A következő rész tartalmából:
2) A falazati elemek összeépítése
3) Mi hát a mai körülények között az optimális megoldás?
4) Az ’okos’ falazóelemek és a passzívházak kérdése
Folytatás: A 'lélegző' fal és más okosságok
Felhasznált fotók forrása: 1, 2, 3
Még több energia, még több tudatosság, még több építészet!
Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!
