avagy egy kis morfondírozás a fenntarthatóság és az ökológia lábnyom gondolatkörben

Az utóbbi időben az átlagnál talán kicsit több ökológiával, fenntartható fejlődéssel - ha úgy tetszik aktuális életmódunk és 'fogyasztói' társadalmunk közelmúltjával és jövőjével - foglalkozó írást olvastam, videót néztem meg, illetve hallgattam előadást.
Az ennek kapcsán a bennem felvetődött gondolatok szinte minden nap itt motoszkálnak a fejemben, alábbi írás ezek lenyomata.

Hány földünk van?

Az talán többek számára ismert, hogy az aktuális kutatási adatok és számítások alapján mi, mint emberiség jelenleg évről-évre földünk eltartóképességénél többet használunk fel. (Az ökológiai lábnyommal foglalkozó korábbi bejegyzésben a kérdés fogalmi és számítási oldalát igyekeztem többé kevésbé bemutatni.) Nem vagyok a téma mélységeit ismerő kutató, így persze bennem is az volt ez első gondolat, hogy 'á, ugyan már, hogyan lehetne igaz ez?'. Magunk között szólva a konkrét számokon biztosan lehet vitatkozni, de azt hiszem nem is ez a lényeg, sokkal inkább a nagyságrend és a tendencia. A tendencia, a változás, amit mi is akár a saját bőrünkön is megtapasztalhatunk.

Az adatokból jól kiolvasható, hogy valamikor a 1980-as évek táján értük el emberi működésünkkel az egy földnyi felhasználást, ami mostanra érte el a korábban már idézett, nagyságrendnyi 1.5 föld értéket. Ez egyrészt egy hihetetlenül dinamikus (hiszen csupán 25-30 évről van szó) és mélyen elgondolkodtató, ha úgy tetszik elszomorító adat.

Hihető-e mindez?

Elsőként gondoljunk bele saját, szűk környezetünkbe és az abban ezen - még emberi léptékben is mérhető, viszonylag rövid - időtáv alatt beállt változásokra. Mi volt itt a 80-as években, hogy éltünk, mennyit fogyasztottunk és ezzel szemben mi van most? Mennyi autó volt akkor az utakon (autó = energia fogyasztás, környezet terhelés), mennyi külföldi árút vehettünk és veszünk meg a boltban (pl. marokkói paprika, vagy kínai fokhagyma = több ezer kilométernyi szállítás, az ehhez tartozó forrásigénnyel és környezet terheléssel együtt), mennyit utaztunk pl. külföldre, stb. és a sort még hosszan lehetne sorolni. Egy alátámasztó adat lehet az ország GDP-jének alakulása, ami pl. 1989 és 2012 között - a 90-es és az utóbbi évek visszaeséseivel együtt is - több mint 30 %-al nőtt.

És azt se feledjük el, hogy bár saját sorsunk és életminőség-változásunk könnyen átgondolható, a globális változás ez idő alatt még jelentősebb volt. Kezdjük ott, hogy a föld népessége 25 év alatt közel 40 %-al növekedett (1987 5 milliárd, 2011 7 milliárd) és mindeközben az egy főre eső GDP is kb 30-40%-al nőtt. Természetesen nem szabad elfeledkezni a termék-előállítás és fogyasztás értéke mellett az időközben beállt hatékonyság-növekedésről sem. Ennek eredménye lehet az, hogy nem például kétszeres, hanem 'csupán' másfélszeres az a teher, amit az emberiség napjainkban a bolygó vállára tesz.

Egy szó mint száz, a tendencia amit az egy föld kontra másfél föld adatsor mutat teljesen reálisnak tűnik. A kérdés csupán az, ha ez így van (és egyre inkább azt hiszem, hogy igen) akkor miért is nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel kiemeltebben? Mi lesz itt pár év, pár évtized múlva? Az is egy fontos kérdés, hogy milyen környezetet, milyen életfeltételeket hagyunk gyermekeink számára, de ez a kérdés most már messze nem 'csupán' ilyen távlati, a mi saját életünk minősége is függ(het) ettől.

A távlati cél az lenne, hogy általános működésünk szintjét visszakorrigáljuk egy fenntartható szintre (fenti ábra narancs vonal) miközben eddigi működésünk és az érzékelhető tendencia alapvetően ezzel ellentétes irányba, egy folyamatosan romló, saját lehetőségeinket is távlatilag elhasználó irányba mutat (fenti ábra piros vonal).

Családi vagy baráti körben mennyit beszélgetünk manapság aktuálpolitikai dolgokról. Vágyunk a változásra vagy épp elégedettek vagyunk azzal, ami felé megyünk? De vajon a felszíni, ha úgy tetszik rövid távú kihatásokkal bíró problémák mellett mennyit foglalkozunk ilyen és ehhez hasonló távlati kérdésekkel? És ha minket nem érdekel, akkor miért várnánk el politikusainktól, hogy ők foglalkozzanak vele?

És végezetül azt kérdezed, hogyan jön az a téma ide, a Holnapház blogra, ahol az épületek energiafogyasztásával, és annak csökkentési lehetőségeivel (például passzívházak) foglalkozunk? Hát pontosan így, hiszen a föld öko-kapacitására pont a folyamatosan növekvő energiafelhasználásunkkal tesszük az egyik legnagyobb terhet. Egy esetleges beruházási döntés (építés, felújítás) mellett fontos szempont lehet - és talán kellene is, hogy legyen - annak ökológiai szerepe is.

Képek forrásai: globster.com, footprintnetwork.org
Számszaki adatok forrásai: 
http://www.mszosz.hu/files/1/34/frissberestablak.pdf
https://btk.ppke.hu/db/06/0A/m0000160A.pdf
http://en.wikipedia.org/wiki/Gross_world_product
http://www.brokerblog.hu/wp-content/uploads/2012/08/Egy-f%C5%91re-jut%C3%B3-GDP-alakul%C3%A1sa.png

Egy nagyon látványos grafikon sor a Google public data felületről: globális bruttó hazai termék alakulása

Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz Facebook csoportunkhoz!
Még több energia, még több tudatosság, még több építészet!