Mennyi levegő szökik ki az épületből?

A Blower-door teszt

Mai modern épületeink - a járatos építési technológiákból adódóan - egyre légzáróbbak.

Alacsony energiaigényű épületek és passzívházak esetében külön figyelmet kell fordítani a határoló szerkezetek és az épület egészének légtömörségére, hiszen jelentős kihatással van a hőveszteségek alakulásra és ezáltal az épület fűtési energiaigényére.

Az alacsony légáramlás a belső komfort szempontjából is fontos, hiszen így elkerülhető a kellemetlen huzathatás valamint a hézagmentesség a külső zaj elleni védelmet is növeli.

A megfelelő légzárás a kivitelezés minőségének egyfajta értékmérője is, de a jó kialakítás egyik záloga - ebben az esetben is - a megfelelő tervezés. Fontos, a légzáró felületek megszakítás mentes kialakítása. Megfelelő vastagságú betonszerkezet, illetve belső vakolat légzárónak tekinthető, egyéb helyeken fóliákkal és szalagokkal lehet a folytonosságot biztosítani. Ezen helyek precíz kialakításáról a csomóponti részletrajzoknak kell rendelkezniük.

A kivitelezett megoldás minőségét méréssel is ellenőrizhetjük. Passzívházak esetében ez szokás - minősített épület esetében elvárás is. A vizsgálat időpontját érdemes úgy megválasztani, hogy a légtömör szerkezetek és csatlakozások már elkészüljenek, de még legyen lehetőség a szükséges utólagos javításokra is. Így erre általában a nyílászárók beépítését követően, de még a befejező munkálatok előtt érdemes sort keríteni.

A mérés elve, menete

A Blower Door teszt során 50 Pa túl-, illetve alul-nyomást hoznak létre az épületben, amit egy nyílás (általában a bejárati ajtó) helyére ideiglenesen beépített légfúvó ventilátorral érnek el. A belső és külső légállapotok között kialakuló nyomáskülönbség - ami amúgy 30 km/h erősségű szél által létrehozott légállapotot modellez - hatására az épület tömítetlenségein keresztül levegőáramlás indul meg.

A vizsgálat során azt a légmennyiséget mérik ami a nyomáskülönbség fenntartásához szükséges.

A mért abszolút értékből meghatározásra kerül a légcsere nagysága, ami az épület teljes légtérfogatához viszonyítva mutatja meg, hogy egy óra alatt hányszor cserélődik ki az épület teljes levegő mennyisége.

Átlagos mai épületek esetében az óránkénti 2-3 szoros légcsere már jó értéknek számít.

(Gondoljunk csak bele, egy 100 m2-es lakás esetében ez azt jelenti, hogy a szerkezeti réseken óránként 6-800 m3 meleg levegő is elszökik, és helyére hideg levegő áramlik. Ezt azt jelenti, hogy szeles időben ennyi hideg levegő felfűtése 'feleslegesen' terheli a fűtési rendszert.)

Passzívházak esetében minden lehetséges eszközzel arra törekszünk, hogy csökkentsük a hőveszteségek mértékét. Ezért fontos követelmény, hogy a 50 Pa melletti légcsere nem lehet több mint óránként 0.6. (n50 ≤ 0.6 1/h)

Hogyan véd meg egy passzívház a magas rezsiszámlától?

A hibák meghatározása általában légáramlási sebességet mérni képes műszerrel (u.n. thermo-anemometerrel) - vagy valamilyen száraz füstképző módszerrel, esetleg kőkamerával - történhet. A mérés során a jelentősebb szivárgási helyek is felderítésre kerülnek, így a javítás is célzatos lehet. A jellemző tömítetlenségi pontok általában a nyílászárók beépítésének környezete, a különböző szerkezetek csatlakozási pontjai valamint az épület burkot érintő áttörések.

Amennyiben a kivitelezés közben végzett mérés az elvártnál gyengébb eredményt hoz, a hibajavítást követően de legkésőbb a használatbavétel előtt szokásos az újabb, kontroll vizsgálatot elvégezni.

Épülő, előminősített passzívházunkban már az első mérésnél sikerült követelményértéknél lényegesen jobb eredményt 'produkálni' (az 50 Pa mellett mért érték 0.37 1/h volt) így itt már nincs szükség további mérésre.

Blower-door tesztről még több a wikipédián (angolul), nyítókép: blowerdoor.com